Hősök napja - 2022. május 29.
„Emlékszobor. Aranyló nevek rajta:
mögöttük izzó, vérpiros csaták,
mögöttük sajgó, megtört életek:
síró gyermekek és síró anyák…
Emlékszobor… ennyi maradt csupán
belőlük, és a tűzből, mely vezette
a milliókat messze golgotákra,
és feszítette millió keresztre.”
Vass Albert
hős
Veszélyben, nehéz helyzetben példamutatóan bátor ember.
Harcban bátorságával, vitézségével kitűnő, halálra is elszánt katona.
(A magyar nyelv értelmező szótára)
A hős szó leggyakoribb jelentése:
olyan férfi vagy nő, aki ....egy népcsoport, kultúra rendkívüli, önfeláldozó tettet végrehajtó híres személyisége. Olyan valaki, aki egy átlagos személynél lényegesen kiválóbb jellem vagy rendkívüliek a tulajdonságai, és ezek az adottságok képessé teszik arra, hogy azokat a különleges tetteket véghez tudja vinni (hősies cselekedetek), amelyekről híressé válik. ....A hős általában megfelel az adott kultúrában jónak és nemesnek tekintett dolgok definíciójának.
(Wikipédia)
2022. május 29. Május utolsó vasárnapja
Hősök vasárnapja – Magyar hősök napja
Május utolsó vasárnapján olyan hősökre emlékezünk, akik történelmünk során a legdrágábbat, életüket adták a haza védelmében.
S mivel történelmünk bővelkedik dicső és gyászos eseményekben, évszázadok alatt hazafiak ezrei áldoztál életüket. Ám hivatalos emléknapjuk nem is olyan rég óta létezik.
A hősi halottak előtti rendszeres és intézményes tisztelgés igénye az első világháború ideje alatt fogalmazódott meg először. A magyarság már a háború első éveiben addig soha nem látott emberáldozatot hozott, ezért sokan vélték úgy, hogy az elesett százezrekre megkülönböztetett módon kell megemlékezni.
A kor mértékadó írója Herczeg Ferenc így foglalta össze a feladatokat: „A mi nemzedékünk kötelessége, hogy ezt az erkölcsi kincset kimentse a nagy pusztulásból, hogy teljessé és fényessé tegye és hogy jövő nemzedékek hasznára fordítsa. Első feladatunk, hogy közös nagy harcunk szörnyű szenvedései mellett emlékezetessé tegye népünk előtt annak dicsőségét is. Ne legyen az országban olyan kicsi falu, ahol emlékmű nem őrzi a háború hőseinek hírét”
Így már másfél évvel az első világháború kitörése után – amikor egyre sűrűbben érkeztek haza hősi halálról, eltűnésről szóló értesítések – felmerült a szervezett formában történő tisztelgés.
Először 1915-ben Abele Ferenc vezérkari őrnagy tett javaslatot egy olyan törvény elfogadására, mely azt célozta, hogy minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök nevét.
E kezdeményezéssel azonosult gróf Tisza István miniszterelnök, akiknek törvény-előterjesztését a Képviselőház az 1917. évi VIII. törvénycikkben emelte törvényerőre, s tette kötelezővé a hősi emlékművek állítását. S bár egy belügyminiszteri rendelet nyomatékosan kifejezésre juttatta, hogy az emlékművek felállítására csak a háború befejezése után kerülhet sor, több helyszínen késedelem nélkül felállították az emlékműveket.
Ám a Monarchia összeomlása és az annak nyomán kialakult zavaros helyzet egy időre háttérbe szorította a folytatást.
Az 1920-as évek derekán Csonka-Magyarországon újabb törvényt hoztak a hősök emlékének megörökítésére. 1924-ben az országgyűlés törvénnyel a Hősök Emlékünnepét a nemzeti ünnepek közé emelte.
A megemlékezések 20 éven át hasonló koreográfia szerint zajlottak: az egyes felekezetek gyász istentiszteletet tartottak, aztán a honvédség, a rendvédelmi szervek, a Nagy Háborús bajtársi egyesületek és a tanulóifjúság az érdeklődők jelenlétében elhelyezte koszorúit a temetőben a hősi halottak sírjánál és/vagy a hősi emlékműnél.
A második világháború hősi halottai és katonai áldozatainak emlékének megőrzését a belügyminiszter 1942. április 17-én, valamint a honvédelmi miniszter április 25-én kiadott rendelete szolgálta. Ebben elrendelték a nevek bevésését az első világháborús emlékművekbe.
1945. tavaszán még szerény mértékben megtörténtek a megemlékezések, de ekkor már nem volt nemzeti ünnep.
Ezt követően a diktatúra végleg eltörölte.
A Hősök napja évtizedeken át feledésre volt ítélve.
Ezt követően az első megemlékezésre 44 évvel később kerülhetett sor, majd az 1990-es évektől aztán országszerte megtartották a hősök vasárnapi megemlékezéseket, de hivatalosan nem számított nemzeti ünnepnek.
A 2001. évi LXIII. törvény tette ismét hivatalos állami ünneppé május utolsó vasárnapját. ezúttal, mint a Magyar Hősök Napját. Egyúttal a megemlékezést a két világháború halottain túl kiterjesztette mindazokra, akik valaha akár katonaként, akár civilként a magyar hazáért áldozták életüket.
„Mert aki hű volt, bátor és derék,
S az ősi földért adta életét:
Az mindörökké él a fűben, fában,
Magyar rögökben s magyar napsugárban”
(Somogyvári Gyula
Világháborús emlékművek Zalakomárban
A község 1934-ben döntötte el, hogy a háborúban elesett hősöknek emlékművet kell emelni, ezért gyűjtést kezdeményeztek – az eredmény lenyűgöző. Sok városban sincs ilyen szép emlékmű. Alkotója Cser Károly szobrász (1880.12.02., Budapest - 1965.06.07., Budapest)
Az emlékmű felállításának ideje: 1935.
Az emlékmű másfél méter magas, bástyát formázó, vörös mészkőtömbökből épített talapzaton áll.
Az öntőmester Vignali Raffael kezét dicséri, aki több magyar vonatkozású budapesti szobrot is készített.
Az emlékmű Komárváros városrész háborúkban elesett lakosainak állít emléket. Az emlékművet Druskóczi Ferenc, kőműves, helyi vállalkozó készítette, és 1991-ben avatták fel. Az obeliszk oldalain lévő táblákon olvashatók az I.0 és II. világháború áldozatainak nevei, valamint a következő feliratok:
"ÚGY SZERETTÜNK VOLNA ÉLNI ÉS TESTVÉRI CSÓKKAL HAZATÉRNI. ÁLLÍTTATTÁK KOMÁRVÁROS EMLÉKEZŐ LAKÓI. 1991"
"KOMÁRVÁROS I. ÉS II. VILÁGHÁBORÚ HŐSI HALOTTAI"
